Szántó Dániel: Ködhalom gyermekei

  Ha a Ködhalom gyermekei olvasása előtt megkérdezték volna, mire számítok, valószínűleg nem tudtam volna értelmes választ adni. Sejtettem, hogy ez most valami egészen más lesz, olvastam is előtte néhány recenziót, de nagyjából annyit sikerült leszűrnöm belőlük, hogy Szántó Dániel továbbra is alapvetően kiszámíthatatlan. Egyébként az hiszem ez is hozzájátszik ahhoz, hogy szeretem a regényeit.

    A Ködhalom a szerző kilencedik regénye, vagy inkább regény a regényben – igazából mindegy is, hogyan nevezzük. Szervesen kapcsolódik a Várnay Bennett-sorozathoz, sőt tulajdonképpen egy mínusz egyedik résznek is tekinthető, hiszen jóval korábban játszódik, mint A siófoki ragadozó. A történet a nyolcvanas évekbe repít vissza bennünket, egy Ködhalom nevű kis faluba a Mátrába, ahol egy elhagyatott üveggyár környékén különös események történnek.

    Ezzel pedig máris kapunk egy retro krimit. Csakhogy Szántó Dánielnél természetesen semmi sem lehet ennyire egyszerű. A nyomozós történet mögé ugyanis egy kísérteties, helyenként egészen horrorisztikus, szörnyekkel és szellemekkel benépesített világot épített, amely hangulatában túlzás nélkül Stephen King regényeit idézi. Nekem pedig éppen ez az atmoszféra tetszett a legjobban. A ködös, baljós környezet, az elhagyatott gyárépület, a megmagyarázhatatlan jelenségek és a fokozatosan kibontakozó rejtély együtt egészen különleges hangulatot teremtenek.

Ráadásul a regény nemcsak a borzongás miatt fogott meg, hanem azért is, mert visszarepített a gyerekkoromba.

    A történet egy család költözésével kezdődik. Dávid, Panna és a szüleik a fővárosból egy isten háta mögötti kis faluba kerülnek, ahol tanácsi lakást kapnak (illetve vásárolnak olcsón). A költözésnek finoman szólva sem örül mindenki, tulajdonképpen egyedül az édesapa próbálja optimistán szemlélni a helyzetet. Dávid számára különösen nehéz az újrakezdés. Idegen a környezet, nincsenek barátai, és egyáltalán nem egyszerű beilleszkednie a helyi gyerekek közé.

    Én viszont szinte azonnal megkedveltem ezt a kölyköt. Bátor, hatalmas igazságérzettel rendelkezik, és akkor is igyekszik helyesen cselekedni, amikor az egyáltalán nem könnyű. Persze a megoldásai nem mindig túl hősiesek, de ettől csak még emberibbé válik. Megkockáztatom, hogy Dávid eddig a legpozitívabb Szántó-figura, akivel találkoztam.

    És persze ott van a többi gyerek is. Zeusz, a kissé őrült bandavezér, Gergő, a legkisebb, a hórihorgas Peti, a rendíthetetlen Réka, a nagydarab Janó, a szép szőke Kata, valamint Márk, a feketeruhások vezére. Mindannyian önálló, sajátos figurák, akik valamilyen módon hozzátesznek a történethez. Igaz, nem mindenkire vetül egyformán sok fény, de ez nem feltétlenül baj. Azért akadt néhány szereplő, akinek a további sorsáról szívesen olvastam volna még, akár csak néhány mondatot az epilógusban.

    A Ködhalmot ifjúsági regényként is ajánlják, én azonban ezzel nem igazán értek egyet. Attól, hogy egy történet főszereplői gyerekek, még nem feltétlenül lesz ifjúsági regény. A tartalma, a szóhasználata és a kerettörténete alapján számomra sokkal inkább egy fiatalokról szóló felnőttregény. Persze lehet ezen vitatkozni, de tulajdonképpen csak gittrágás lenne, mert a történet élvezeti értékén semmit sem változtat.

    A regény atmoszférája kifejezetten nyomasztó, helyenként horrorisztikus, és bőven akadnak benne ijesztő jelenetek. Én ezt imádtam. Mindezek ellenére alapvetően mégiscsak egy nyomozós krimiről beszélünk, amelyben a rejtély fokozatos felgöngyölítése adja a cselekmény gerincét.

    A történet ezúttal egy fő szálon halad, bár a narráció most is több szereplő között oszlik meg. Közel sem olyan szerteágazó azonban, mint amit Szántó Dániel korábbi krimijeiben megszokhattunk. Emiatt a cselekmény talán kevésbé feszes, de szerintem éppen ez ad lehetőséget arra, hogy a szerző alaposan bemutassa a környezetet, a szereplőket és a korszak hangulatát.

És számomra ez volt az egyik legnagyobb élmény.

    Öröm volt újra elmerülni a walkmanek, adóvevők, tanácsi lakások és elhagyatott gyárépületek világában. Abban a korszakban, amikor még nem volt internet, nem volt mobiltelefon, és a gyerekeknek tényleg ki kellett mozdulniuk otthonról, ha kalandokra vágytak. A nyolcvanas évek hangulata annyira jól működik a történetben, hogy néha szinte elfelejtettem, hogy egy krimit olvasok, és egyszerűen csak élveztem az időutazást.

    A Ködhalom gyermekei számomra különleges helyet foglal el Szántó Dániel regényei között. Egyszerre retro krimi, borzongató rejtély és nosztalgikus visszatekintés egy olyan gyerekkorra, amelynek hangulatát ma már nehéz lenne ugyanígy megteremteni. A szerző ráadásul ismét bebizonyította, hogy nem szeret a megszokott keretek között maradni, és képes egészen más műfaji elemekkel is sikeresen kísérletezni.

Összességében nekem ez a történet eléggé „hűha” volt.

    Most akár azt is mondhatnám, hogy új kedvencet avattam, de igazából nem tudnám korrekt módon összehasonlítani A három törvénnyel vagy az Egy pap vallomásával. Annyira különböző történetek, hogy nem is lenne igazságos versenyeztetni őket.

Úgyhogy maradjunk annyiban, hogy a Ködhalom felköltözött melléjük a dobogó legfelső fokára. Most hárman üldögélnek ott, megosztott első helyen. És egyelőre egyiküket sem szeretném onnan letaszítani.

Adatok:
Kiadó: Alexandra
Megjelenés: 2026

Oldalszám: 384

Fülszöveg:

A tizenegy éves Dávidot váratlanul éri édesapja bejelentése: el kell költözniük a fővárosból.
Új otthonuk a Mátra északi oldalán fekvő Ködhalom, egy alig pár száz fős apró falu, ahol Dávid nővérével, Pannával kénytelen új életet kezdeni. Beiratkoznak a helyi iskolába, megismerkednek a falubeli gyerekekkel, és megpróbálnak barátokra lelni.
Dávid hamarosan rájön, hogy az iskolában a hatodikos fiúk két csoportra oszlanak: Márk vezeti „feketeruhásokat”, míg a Zeusz nevezetű srác dirigál a többieknek. Zeusz szentül hiszi, hogy az új lakók veszélyben vannak – egy szörny leselkedik rájuk az elhagyatott üveggyárban, és csak arra vár, hogy lecsapjon.
Egy rejtélyes eltűnést követően Dávid számára többé nem puszta mese Zeusz története. Nyomozásba fog, és lassan rájön, hogy ami rá vár, az a legrosszabb rémálmait is felülmúlja…
Szántó Dániel képzelet és valóság határán egyensúlyozó regénye azt sugallja, hogy a szemünk előtt kirajzolódó világ mindenkinek mást jelent – és hogy olykor a gyermeki fantázia korántsem olyan elrugaszkodott, mint ahogyan a felnőttek gondolják.

A könyv megvásárolható ezen a linken: https://moobius.hu